Biatorbágy

Néhány szó a településről:
Biatorbágy Pest megye nyugati részén, Fejér megyével határos területén helyezkedik el. Északról Páty és Budakeszi, keletről Budaörs és Törökbálint, délkeletről Sóskút, délről a Fejér megyei Etyek, nyugatról Herceghalom települései határolják.
A település belterülete a Zsámbéki-medencében terül el, ezt ÉNY-DK irányban a Budai-hegység övezi, a keleti rész a Budaörsi-medencébe nyúlik át.

Szálláshelyek a településen: (link)
Szálláshelyek a régióban: (link)

Látnivalók:


Biai Református Templom: Romantikus stílusban épült, erősen tagolt homlokzatú épület a biai főutca hangsúlyos eleme.


Szentháromság Oszlop és Szobor: Építtetője Házl Ádám uradalmi ispán, aki a szoborházzal együtt 1760 körül építtette. 1778-ban is említik, majd 1784-ben, miután Sándor Antal kastélyának kilátását zavarta, le akarták bontani, de a torbágyi plébános tiltakozása miatt valószínűleg csak áthelyezésére és a szoborház eltávolítására került sor. 1873-ban Juhász Mihály és felesége adományából új oszlopra helyezték. Nyolcszögű, lépcsős, tagolt talapzatából korinthusi fejezetes oszlop emelkedik, amely övgyűrűje fölött vájatolt. Tetején az Atyaisten, Krisztus, fölöttük a Szentlélek galambja. 2006-ban a felújított szobor új helyre került: a biai településközpontban kiépített új körforgalmi csomópont közepére.


Római Katolikus Szent Anna Templom: Feltehetően a mai templom helyén "bey Sanct Christophoro" állott az a "kifestett kastélykápolna", amely a Promberger-féle kastély tartozéka lehetett, ahol a nyaranta Bián tartózkodó uraság Budáról hozott ferencrendi papjai tartottak istentiszteletet. 1778-ban a kápolna fenntartását már az új tulajdonos; báró Sándor Antal veszi át, aki 1784-ben jelenti be kastélya és a kápolna restaurálását. Végül is a kegyuraság különálló nagyobb kápolnát emelt 1800-ban, amelyet – fa tornya helyébe – új kőtoronnyal 1823-ban építettek át mai alakjára. A megváltozott külsejű templom mestere feltehetően Hild József volt, 1863-ban nyilvános templommá lett. Restaurálták 1891– 92-¬ben, 1909–10-ben öntöttvas oszlopokon álló kórussal bővült, 1924-ben és 1928-ban újra renoválták, 1934-ben az új harang beszerzése alkalmával tornyán négy kis harangablakot nyitottak.


Rozália Kápolna: Az 1732-ben a szélvihar emlékére épült kápolnát az ipari park kialakításakor jelentősen átépítették 2002-ben. Az eredeti kápolnából csak az ajtó kőkerete maradt meg.

Sándor-Metternich Kastély: A kutatások szerint Promberger Keresztély barokk kori kastélyának helyén épült. Az új tulajdonos Sándor Antal báró fia, gróf Sándor Vince építtette föl a kastélyt mai formájában 1823-ban.
Fia, Sándor Móricz házassága nyomán került a kastély a Metternich család birtokába. Feltehetően a kastély Hild József egy korai műve. Földszintes, a falu főútvonalán északra néző cour d’honneur-jének szárnyai az utca vonalára könyökölnek, középrésze klasszicista, a szárnyépületek empire kialakításúak. A díszudvar szélén íves nyílású kocsiáthajtók kapcsolják a melléképületeket a gazdagon tagozott központi épületrészhez, ami előtt négyoszlopos oromzat áll. Ma egyik részében iskola, a másikban mezőgazdasági üzem működik.


Szent Kereszt Kápolna: Biatorbágy legrégibb építészeti emléke a 13. század végéről származik, késő román stílusú, sokszor átépítették. A ma is látható templomrom a község délkeleti határában lévő református temetőben található. A biai templom építése a 13. század elején kezdődhetett, többszörös bővítését a falusi közösség sokasodása következtében kialakuló helyi igények kívánták. A 14. század folyamán nyerte el végleges formáját. Okleveles említése (1351) szerint Szent Kereszt tiszteletére emelték. A templom körül temetkeztek Bia falu lakói, akiknek faluja is a templom közelében helyezkedett el.


Szent Vendel Sírkápolna: Szily József építtette a 19. század elején, első említése az 1817. évi torbágyi canonica visitatióban található. 1944–45-ben megrongálódott, rövidesen helyreállították, empire oltára és Szent Vendelt ábrázoló oltárképe utóbb teljesen elpusztult. Bia és Torbágy között, a szőlők mellett, meredek, erdős hegyoldalon, az Iharosban található, nyugatra tekintő, klasszicista homlokzattal. Kör alaprajzú, homlokzatát két falpillér, illetve két szabad oszlop által hordott triglifes architrávon ülő, gyámkősoros timpanon díszíti. A porticus tengelyében félkörös zárású, magas kapuzat. Két oldalán álló, ovális ablakok vannak, bujtatott vasráccsal. Tagolt ereszpárkánya, ívelt vonalú, zsindellyel fedett kupoláján négyoldalú bádoglaterna volt egykor található. Belseje kör alaprajzú, kupolaboltozatos tér, padló közepén Szily Antal 1833-ban készült sírlapja. A kápolna előtti, rondellaszerűen kialakított terasz alatt a Szily-család sírboltját alakították ki. A kápolna a magyar állam tulajdona, kezelője a Pilisi Parkerdő Rt. Az ötvenes, hatvanas években részlegesen helyreállították. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 6913 törzsszámon vette műemléki lajstromba. A kápolnát a Balsorsú Műemlékekért Társasággal és a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel együttműködve Biatorbágy Önkormányzata, a Magyar Köztársaság Kormánya, Pest Megye Önkormányzata, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, valamint helyi polgárok és cégek támogatásával a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány újíttatta fel.


Torbágyi Katolikus Templom: A gótikus, 15. századi ősi egyház szentélyének felhasználásával 1724-ben, illetve 1730 körül építették barokk stílusban. A 19. század végén eklektikus stílusban több ütemben átépítették, bővítették. Torbágy főterének legmagasabb pontján álló kívülről koraeklektikus jegyeket hordozó épület. Homlokzata elé lépő tornya előtt nyeregtetős, timpanonos előépület áll, a hozzá vezető lépcső 1868-ban épült. Kőkeretes, zárköves díszű, copf stílű főkapuja fölött négyzetes ablak, a torony fölső emeletén négy téglányalakú – az óralapokkal közös szemöldökpárkányba foglalt – harangablak található. A négy alacsony timpanonnal záródó toronytest fölött sokszögű, vasbádog laterna van. A hajó homlokzati falát körablakok díszítik. Oldalhomlokzatain a timpanonos, félkörszeletes ablakú kereszthajóknál alacsonyabb oldalfolyosókon körablakok vannak. A nyolcszög három oldalával záródó szentély két oldalán oratórium, illetve sekrestye található.


Viadukt: Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. Az impozáns megjelenésű hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. A hídfőket egy- és kétnyílású kőboltozattal építették, a fesztávot párhuzamos övű, többszörös rácsozású, felsőpályás, hegeszvas anyagú, többtámaszú tartó hidalja át. A hidak mind történeti, mind technikatörténeti szempontból is érdekesek.

Természeti értékek:


Nyakaskő: Bárki, aki trópusi, szubtrópusi tenger partján járt, esetleg úszkált is benne láthatta, hogy milyen pompázatos kagyló- és csigafaunával rendelkezik. A sekélytengerben tüskékkel, bordákkal díszített Pecten (Shell kagyló vagy fésűskagyló), Cardium (szívkagyló), Turritella (tornyoscsiga) és Murex (Vénusz fésűje csiga) meggyönyörködteti a szívet és a lelket. Képzeljük el, hogy leülünk a homokos fövenyre, talpunkat a trópusi tenger hullámai érintik meg. A homokban rákok motoznak élelmet keresve, itt-ott felőrölt kagyló- és csigahéjmaradványok, süntüskék láthatók. Forrón süt ránk a Nap, a parton pálmák lombjait lobogtatja a szél. Ha kilátogatunk a Nyakaskő lábánál található feltáráshoz, hasonló, mintegy 12–15 millió éves tengerpartot mutat be az ott látható rétegsor. A mészhomokot közelről megvizsgálva jól láthatjuk, hogy ugyanolyan, mint bármely más mai tengerparton található homok. A mészkőben pedig fésűs- és szívkagylók maradványaira is rálelhetünk. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mennyire fontos és védelemre érdemes ez a feltárás, néhány fogalmat érdemes tisztázni. Az itt található kőzetek kora középső-miocén, ez körülbelül 12–15 millió évre tehető, ezt az itt fellelhető ősmaradványok vagy fosszíliák alapján állapították meg a geológusok a múlt században.